A kolosszus – kritika

colossal_wide

Alapvető különbség a nyugati és a távol-keleti filmkészítés között, hogy utóbbi nem fél minél több műfaji jelleget egyetlen alkotásba sűrűsíteni. Erre a legemlékezetesebb példa a koreai The Host – A gazdatest, mely egyszerre horror, vígjáték, sci-fi, akció és kőkemény dráma – és minden ízében tökéletesen működik! A mi nyugati kultúránk azonban nehezen tudja megemészteni az ilyesfajta hibrid műveket, amit mi sem bizonyít jobban, mint A kolosszus c. amerikai film anyagi bukása. Pedig ezt egy spanyol rendezte!

Az Oscar-díjra jelölt Nacho Vigalondo (Időbűnök, A földönkívüli) filmje ugyanis úgy vált műfajt, ahogy szépen lassan halad előre a narratíva. Ennek eredményeképpen a kezdetben azt hihetjük, hogy a lecsúszott alkoholista munkanélküli Gloria (az Oscar-díjas Anne Hathaway) karakterdrámáját láthatjuk, kit éppen frissen dobott ki a pasija (tegyük hozzá, jogosan), és aki emiatt kénytelen visszaköltözni az üresen tátongó családi házba. Az idilli kisvárosban természetesen felbukkan a régi osztálytárs, a szerény és kedves Oscar (Jason SudeikisCsaládi üzelmek, Förtelmes főnökök 1-2). Alakul a románc? Alakulgat, de aztán mindent felborít egy, Szöult támadó óriásszörny, melyről kiderül, hogy az Gloria kivetülése. Ha ez nem lenne elég, a film a végére igazi pszichothrillerré változik!

colossal-20167113

A kolosszus valami elképesztő bravúrt képes felmutatni a különböző műfajok keverését illetően, érződik a hozzáértő elegancia melyet mindvégig markánsan összeköt a szigorú mondanivaló: az alkohol rossz, értem? A film ugyanis kegyetlen őszinteséggel mutatja be, hogy mekkora pusztítást képes véghez vinni az alkohol az ember szociális életében (az élettani hatásokra érdekes módon nem tér ki). Az allegória pedig lehet, hogy kissé túlzó az óriásszörny rombolásával, de meglehetősen hangsúlyos. Ugyanakkor Vigalondo elkerüli a giccset és a szájbarágást is, melyet megerősítenek az utolsó képsorok is.

A szörny kivitelezése egyébként meglepően korrekt az alacsony költségvetés ellenére is, azért senki se várjon Transformers-szintű pusztításpornót, hiszen a hangsúly a szereplőkön és a köztük lévő kapcsolatokon van. A látszat ellenére egy igazi drámáról van szó, melyben pont azért nehéz azonosulni a karakterekkel, mert annyira hasonlítanak ránk, élő emberekre. Itt mindenki folyamatosan rossz döntést hoz, senki se tökéletes, hajszolja a boldogságot, csak már nem tudja, hogy milyen is az. Az erkölcsiséget pedig elmossa az alkohol.

Screen-Shot-2017-04-06-at-9.58.47-AM-e1491502326832

Sajnos azonban korántsem tökéletes a film, vannak kisebb, bosszantó hibái. Ilyen például a főszereplő anyagi helyzete, aminek elvileg zérónak kellene lennie, gyakorlatilag azonban kimeríthetetlennek tűnik a kasszája, ami főleg a lezárást illetően lesz kifejezetten bosszantó. Még nagyobb baki maga Szöul: mégis, miért nem próbálják kiüríteni egyszer sem a várost, ha ennyire rendszeresek a támadások? Vagy miért nem képesek komolyabb haderőket bevetni ellene? Miért lepődnek meg minden egyes alkalommal, hogy hoppá, ez az izé megint itt van?

Mindezt leszámítva egy különleges élményben lesz annak része, aki szán rá az életéből két órát. Mivel Amerikában még a gyártási költségét sem tudta visszahozni, így valahol érthető, hogy a bemutatását végül egyetlen hazai mozi sem erőltette. Szerencsére azonban nemrég megjelent DVD-n.

Az előzetesét korábban itt mutattuk be.

Ha tetszett a cikk, oszd meg! :)
(Visited 13 times, 1 visits today)