Kihagyott filmes ziccerek

angry-baby-1024x480

Vannak filmek, amelyek bár ígérnek valami izgalmasat a nézőnek, de azt nem váltja be, így a közönség szájában keserű szájíz marad. Az olyan eseteket nem lenne nehéz sorolni, amikor izgalmak vagy poénok helyett dögunalmat kapott az ember, most viszont próbáltunk csak a finom apróságokra hagyatkozni. A lista korántsem teljes, csupán néhány emlékezetes példa.

 

  1. Ómen 2: Damien (1978) – Avagy lelki válság helyett egyhangú öldöklés

1976-ban az Ómen hatalmas dobásnak számított, hiszen egy igen merész témához nyúlt: megölnénk-e a saját gyermekünket, ha tudnánk, hogy ő az Antikrisztus? A végeredmény félelmetes és sokkoló lett, morális kérdésekkel fűszerezve. A folytatás sajnos azonban beérte azzal, hogy a Damienre támadókat sorban megöli. Konkrétan hiányzik a dráma akkor, amikor a fiú megtudja, hogy ki is ő valójában és mi céllal teremtődött. Damien inkább szinte rögtön elfogadja sorsát, pedig egy kamasznak épp elég nehéz a teste folyamatos változásai miatt, nem hogy azzal szembesülni, hogy az igazi apja maga a Sátán! A nemrég debütált Ómen c. sorozat egyébként pont ezt a ziccert próbálja orvosolni. Nagy kár azonban, hogy ez nem 40 éve történt meg…

omen-2-2

2. A jedi visszatér (1983) – A biodíszletnek használt testőrök

A klasszikus Star Wars-trilógia záródarabját legtöbbször (és jogosan) a cuki ewokok miatt ekézik, ám minket mégis az bosszant a legjobban, hogy nem láthattuk a Császár vörös ruhás elit testőreit harc közben. Akkor mégis miért dobták be őket? Miért ingerelték ezzel a rajongókat? Szerencsére a pletykák szerint az idén érkező VIII. epizódban a hasonló külsejű Snoke-testőrséget lehet majd aktívan is látni.

starwars

3. Spawn – Az ivadék (1997) – A gyermekbarát képregény-adaptáció

A film legnagyobb baja, hogy rossz korban született: akkor, amikor a stúdiók még felületesen nyúltak a képregényekhez és aminek köszönhetően a végeredmény gyakran bukásként végződött (lásd még a Dredd bíró esetét). A Spawn, mint képregény nagyon brutális, véres és olyan képregényes tabutémákhoz nyúl, mint a fagyit áruló pedofil kéjgyilkosok. Maga Spawn is inkább egy anti-hős, aki a Megtorlóhoz hasonlóan nem igazán törődik a bűnözik testi épségével. Ehhez képest az első filmadaptációja felszínes, vérszegény és a Bohócnak köszönhetően túlságosan is humoros. Komolyan, ennél a Spawnál még Batman is keményebb. Mindezek fényében nem véletlen, hogy azóta már elkezdtek dolgozni egy felnőtteknek szóló rebooton…

spawn6

4. Alien vs. Predator (2004) – Ahol az ember szóhoz sem jut

Az akkori előzetesek és a szinopszis alapján minden rajongó egy olyan akció sci-fit várt, amelyben kvázi “mexikói felállásban” feszülnek egymásnak az emberek a két különböző idegen fajjal. Fegyverropogásoknak, izgalmas akciójelenetnek kellett volna lenniük. E helyett az emberek 99 százaléka már a film közepére gyorsan meghal, hogy aztán az egyetlen túlélő vígan futkározzon egy predatorral az oldalán. A folytatás ugyan már több esélyt adott az embereknek, de az sem lett az igazi.

Alien-vs-Predator

5. Grindhouse – Halálbiztos (2007) – Roncsderbi helyett szájkarate

10-ből 9 Tarantino-rajongó egyetért abban, hogy a Halálbiztos a Mester leggyengébb műve. A baj nem is igazából magával a filmmel van, hanem azzal, hogy minek szánták: egy tisztelgésnek a ’60-as, ’70-es évek grindhouse-filmjei előtt, amelyeket anno kifejezetten az autós mozik közönségének forgattak. Ennek megfelelően a “műfajra” jellemző, hogy a történet pofonegyszerű, hatásvadász és nincsenek elnyújtva a dialógusok. Ehhez képest a Halálbiztos első fele nettó szájmenés, ráadásul teljesen feleslegesen, hiszen utána már egy teljesen más sztorit kapunk. Elve, miért is kellett két órányira nyújtani a játékidőt? Szerencsére Robert Rodriguez először a Terrorbolygóval, majd a Machete-filmekkel is megmutatta, hogy hogyan is kellett volna ezt csinálni.

death-proof-70-1200-1200-675-675-crop-000000

Ha tetszett a cikk, oszd meg! :)
(Visited 56 times, 1 visits today)