Mel Brooks már 90 éves!

Director/screenwriter Mel Brooks attends a special 40th anniversary screening of the 1974 film classic "Young Frankenstein," September 9, 2014 at the Samuel Goldwyn Theater at the Academy of Motion Picture Arts and Sciences in Beverly Hills, California AFP PHOTO / Robyn Beck (Photo credit should read ROBYN BECK/AFP/Getty Images)

Nehéz elhinni, ugye?  Az Oscar-díjas amerikai filmrendező, forgatókönyv-író, zeneszerző, zeneszövegíró, komikus, színész és producer 1926. június 28-án született Brooklynban, még Melvin Kaminsky néven.

Osztálytársai kis termete és gyakori betegeskedése miatt gyakorta csúfolták, ezért gyermekkorában meglehetősen visszahúzódó volt. Tizennégy évesen azonban az akkor már világhírű Buddy Rich megtanította dobolni, és ennek köszönhetően később a zenéléssel keresett pénzt. Harcolt a második világháborúban is, még hozzá a tűzszerészeknél. A leszerelését követően elkezdett a zenélés mellett stand-up komikusként is dolgozni, és kiváló improvizációs képességeinek hála nagyon hamar sikereket kezdett elérni a szakmában, főleg történet- és viccíróként.

Első komolyabb szakmai sikerét egy mindössze négyperces animált rövidfilm, az 1963-ban elkészült The Critic hozta el számára. Ez egy művészkedő, ezoterikus filmeket kifigurázó szatíra, melyet Brooks alkotott meg Ernest Pintoff rendezésében, aki ezért egyébként Oscar-díjat is kapott. Brooks adta az elképedt mozinéző kommentárjait, aki megpróbálja az érthetetlen filmet értelmezni.

Ezt követte az 1965-ben debütált kémfilmparódia sorozata, A Balfácán, amely öt évadot élt meg, és amit később feldolgoztak a Zsenkikém – Az ügynök haláli c. nagyjátékfilmmel.

The-Producers-Banner

Első egészestés műve az 1968-as Katasztrofális siker (The Producers) című zenés filmszatíra, ami a mai napig az egyik legkedveltebb műve, főleg a színházakban előadott musical-változata, amit itthon Producerek néven lehetett sokáig látni a Madách Színházban. Brooks a forgatókönyvért megkapta egyetlen Oscar-díját, amit 2005-ben az ő asszisztálásával remake-eltek is.

Brooks erőssége mindig is a paródia és a szatíra volt. 1974-ben a Fényes nyergekkel a westernt figurázta ki, Az ifjú Frankensteinnel, pedig a klasszikus, 1930-as évek horrorfilmjeit, elsősorban természetesen a Frankensteint és a Frankenstein menyasszonyát. Ezeket követte a Hitchcock filmjeinek karikatúrája, a Magasfrász 1977-ben, illetve a Bombasiker, ami arról nevezetes, hogy egy olyan némafilm, ami egy némafilm forgatásáról szól. Az 1981-es Világtörténelem – Első rész pedig a címéhez hűen történelmünk kiemelkedő eseményeit mutatja be görbe tükörben az ősemberek felemelkedésétől a francia forradalomig.

Érdekes módon az 1983-ban a második világháború idején játszódó, Lenni vagy nem lenni című vígjátékban csupán főszerepet vállalt, pedig a film humora abszolút illik Brooks stílusához. Az más kérdés, hogy ez Ernst Lubitsch 1942-es nagysikerű filmjének a feldolgozása volt. Külön érdekesség, hogy a filmben alakított felesége, Anne Bancroft tényleg a neje volt.

Innentől viszont sorban jöttek az olyan paródiák, mint az Űrgolyhók (Star Wars),  a Robin Hood, a fuszeklik fejedelme (a Kevin Costner-féle Robin Hood) és a másik nagy komikus, Leslie Nielsen főszereplésével készült Drakula halott és élvezi. Kivételt képez a sorból az 1991-es szatírája, Az élet büdös, ami egy milliárdosról szól, aki egy fogadás miatt elveszíti mindenét.

Brooks egyike annak a tizenkét művésznek, aki a szórakoztatóipar mind a négy nagy kitüntetését: a filmes Oscar-díjat, a színházi Tony-díjat, a televíziós Emmy-díjat és a zenei Grammy-díjat is megkapta.

Idős korára még mindig aktív, igaz jóformán csak szinkron-színészkedik kisebb szerepekben, mint például a Hotel Transylvania 2: Ahol még mindig szörnyen jó c. animációs mesében.

Ha tetszett a cikk, oszd meg! :)
(Visited 103 times, 1 visits today)