A zombik mozis fejlődéstörténete 3: Nevető holtak átka

zombi3-bor

A vámpírok mellett ez az egyik leguniverzálisabb horror teremtény, amit a filmvilág mindig képes megújítani. Harmadik rész.

Legutóbb George A. Romero munkásságával zártuk az evolúciókutatásunkat. Most viszont időben egy vissza kell mennünk, mert muszáj említést tennünk egy fontos állomásról: az 1985-ben készült, Az élőhalottak visszatérnek c. humoros zombifilmről, ami első volt ebben a kategóriában. Éppen ezért a film humor jellege elég árnyalt és meglehetősen cinikus. A sztorija beleszövi Az élőhalottak éjszakájának történéseit, mondhatni tiszteleg előtte (ezért is ez a cím) azzal, hogy annak egy „kísértete” támasztja fel a jelen halottait. Akik ráadásul képesek beszélni, és elődjeikkel ellentétben kifejezetten agyvelőre éhesek. Egyikük el is mondja miért: mert élőholtnak lenni szívás, mivel szüntelen fájdalmat érzel, amire az agyvelő egyfajta morfiumként hat. Ez valahogy sokkal logikusabb is annál az érvelésnél, hogy a legtöbb zombi egyszerű ösztönből eszik embert.

Ha már itt tartunk Romero ’68-as munkája előtt az olasz horror nagyágyúja, Lucio Fulci is úgy tisztelgett, hogy legendás filmjének egyből a Zombi 2 nevet adta (itthon csak simán „Zombi” lett).

Az élőhalottak visszatérnek több folytatást egyébként is megélt, de csak az 1988-as második rész ér még valamit, még úgyis, hogy azt a készítők már kifejezetten poénra vették.

Akinek viszont sikerült megtalálnia a tökéletes egyensúlyt a nyers, groteszk humor és a töménytelen brutalitás között, az a később Oscart halmozó Peter Jackson volt. Az 1992-ben készült új-zélandi horrorja, a Hullajó! egy igazi klasszikus lett, olyan maradandó élményekkel, mint a fűnyíróval végzett zombidarálás. A filmben szerepel egy zombi szerelmespár is, akik nemcsak hogy nemi életet élnek egymással, a női tag még gyermeket is nemz! Az abszurditás mesterfoka, hogy a holtak képesek életet adni valakinek… vagy valaminek.

zombi3--köz

1993-ban A barátom a halálom már sokkal könnyedebbre vette a műfajt: ebben egy gimis srác támad fel, akiről mindenki azt hiszi, hogy a halálával csak szórakozott. Már csak azért is, mert a fiú ugyanúgy tud beszélni, és még az érzései is egész emberiek. Azt leszámítva, hogy teste rothad és a folyamatot csak az emberhúsevés tudja lassítani. Sajnos a film nem volt elég merész ahhoz, hogy ezt a dilemmát komolyabb irányba vigye, megmaradt habkönnyűnek.

1994-ben jött azonban az olasz Dellamorte Dellamore, amire igazából nehéz szavakat találni. Egy sokrétű alkotás, ami jelen esetben azért érdemel itt kiemelést, mivel itt is jelen van a szerelmes zombi téma, de egészen jelképesen, mondhatni plátói módon. Egy női zombi levágott feje duruzsol édes szavakat egy nehézfelfogású, jobb sorsra érdemes sírásó fülébe. És ez még csak egy enyhe mellékszál a filmben!

Fido  – Hasznos a zombi a háznál (2006) egy igazi szatíra, ami görbe tükröt állít az ’50-es évek álszent Amerikájának. A hidegháborús pánikot felváltották a zombik, amiket egy nyakörv segítségével az élők szolgává tesznek. Egyikük Fido, aki amolyan házi kedvence a családnak, és saját személyisége is van. Az élők bukása bűneik miatt elkerülhetetlen, és közben elég sok morális kérdésen van alkalmunk elrágódni.

A hibrid műfaj legutóbbi emlékezetes alkotása a 2013-as Eleven testek volt, az azonos című regény adaptációja, ami a humor mellett – cinikusan: helyett – inkább a tiniszerelemre helyezte a hangsúlyt. Igen, egy élő lány és egy zombi fiú között. Ez már önmagában is elég bizarrul hangzik a mai napig, de a film mindezt megfejelte azzal, hogy a srác a gyógyulás útjára lépett az érzelmeinek köszönhetően! Agyrém…

Utolsó fejezetünkben kivesézzük a jelenlegi trendeket, élükön a sprintelő zombikkal.

Ha tetszett a cikk, oszd meg! :)
(Visited 105 times, 1 visits today)