A zombik mozis fejlődéstörténete 2: A holtak bosszújának hajnala

zombi2-bor

A vámpírok mellett ez az egyik leguniverzálisabb horror teremtény, amit a filmvilág mindig képes megújítani. Második rész.

Ugyan az előző cikket ott hagytuk abba, hogy az igazi változást a zombis filmeknél George A. Romero hozta el, mielőtt átvennék a rendező munkásságát, térjünk még ki előtte még valakire. A későbbi zombifilmekre ugyanis igazán nagy hatást Richard Matheson 1954-es regénye, a Legenda vagyok gyakorolt azzal, hogy egy újabb, később jellemzően visszatérő vonást jelenített meg. Ez pedig az a jelenség volt, hogy a fertőzöttek annyira elszaporodnak, hogy az az emberi civilizáció végét jelenti. A könyv több filmes feldolgozást is megélt, a legismertebb azonban egyben a legutóbbi is (már ha az Asylum-stúdió Omega vagyok c. borzalmától eltekintünk), amiben Will Smith él egy kutyával egy hatalmas városban, amit éjjel ellepnek az amúgy napra érzékeny fertőzöttek.

Ezt a lehetőséget szellőztette meg Romero az 1968-as, fekete-fehér Az élőhalottak éjszakájával. A temetői nyitójelent egyértelmű üzenet a nézőnek, hogy élőholtakkal van dolga (már ha a cím nem lett volna eléggé az), akik először csináltak zavarba ejtő dolgot a filmvásznon: ettek áldozataik húsából, kifejezetten táplálkozási céllal, ami akkoriban még a kannibalizmus ábrázolásmódjának felelt meg. A kreatúrák itt még lassan, komótosan totyogtak, erejük azonban a sokaságukban, és kvázi elpusztíthatatlanságukban rejlett. A fejlövés persze már ekkor is segített.

A film bár sikeres volt, a folytatásra még is sokat kellett várni. Az 1978-as Holtak hajnala már egyértelmű társadalmi kritikai megfogalmazás volt, hiszen a legfőbb helyszín egy zombikkal teli pláza, fricskát mutatva ezzel a fogyasztói társadalomnak. A gore megjelenítése ugyan mai szemmel nézve is brutális lett, de a zombiknak a szerény fehér festékes arcai ma már elég komikusan hatnak. Ezt végül 1985-ben követte a Holtak napja. A három film szorosan összekapcsolódik, gondosan felépít egy világot, ahol kiderül, valójában mi is zombik vagyunk. Míg elsőre úgy tűnik, az emberiség felveheti a versenyt a hullatenger ellen, a harmadik részben már kiderül, hogy erre esélyünk sincs. Utóbbiban egyébként megjelenik a „tanulékony” zombi is, akit egy tudós „nevelget” és tanít. A közönség azonban ezt már nehezen emésztette meg. Viszont tény, hogy a tudósos, szűk folyosós, kísérletezős vonal nagy hatással volt a későbbi filmekre.

zombi2---222

Ezt követően nem egészen húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a rendező újra élőhalottakhoz nyúljon. A Holtak földje túlmutat az Élőhalottak-trilógia darabjain, mivel megteremti a poszt-modern zombit. A zombikat eddig olyan tudat és érzelmek nélküli lényeknek lehetett ismerni, akiket csak a hús megszerzése motivál. A Holtak földjének zombija azonban ráeszmél, hogy az ember tudatosan irtja fajtársait, és a zombi-ábrázolásban megjelennek az érzelmek: a bosszúvágy és az összetartás, továbbá a zombi-evolúció részeként a tanulás: az élőhalottak egyetlen éjszaka leforgása alatt tanulják meg használni késeiket, parittyáikat és az élőktől szerzett lőfegyvereket. A zombi a modern világ vezetőinek szemében terrorista, akinek egyetlen célja, hogy bosszút álljon az övéiért. A zombinak azonban immáron lelke és tudata van, így aztán félelmetesebb, mint valaha, mert ha még csak botladozva is, de elindult a fejlődés útján.

Romero idős korára azonban sokat veszített fényéből. A Holtak naplójával ugyan még időben – 2008-ban – felismerte az új horrormozis trendeket, vagyis a „találtfelvételes” műfajt, csak éppen megfelelő filmet nem tudott köré építeni. A média ugyan megkapja a maga kritikáját, de a végeredmény valahogy mégis erőtlenül hatott.

Legutóbbi műve pedig, a 2009-es Survival of the Dead pedig annyira félresikerült, hogy inkább mindenki eltemette magában azt a filmélményt, amiből tényleg hiányzott mindenfajta eredetiség.

Persze az élőholtak evolúciójára időközben más filmek is hatottak, de ezekre majd csak a következő cikkben derül fény.

Ha tetszett a cikk, oszd meg! :)
(Visited 55 times, 1 visits today)