Legjobb videojáték-adaptációk

videogame

Azért nem tízes toplista, mert egyszerűen nincs annyi nézhető – ha szigorúak vagyunk.

Idén érkezik a Warcraft-, az Angry Birds- és az Assisin’s Creed-film, ami azt sugallja, hogy új trend van kialakulóban. Hollywood azonban már a ’90-es évek óta próbálkozik különböző videojáték-adaptációkkal, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Most megpróbáltuk összeszedni a nézhetőbbeket – nem tartott sokáig. Íme a szigorúan szubjektív lista, aminek a sorrendjének a kialakításában megpróbáltuk figyelembe venni azt is, hogy az adott mű mennyire hű az alapanyaghoz.

6. Doom (2006)

Rendezte: Andrzej Bartkowiak

A harmincas, negyvenes korosztályban alig találni olyan férfit, aki a ’90-es évek elején ne játszott volna a Doom I-II valamelyik részével. Minden kissrác meghatározó élménye volt, amikor láncfűrésszel apríthattuk a pixelszörnyeket ebben az akciójátékban. A film sajnos inkább a 2004-es Doom III-at vette alapul, és a mutáns szörnyekre helyezte a hangsúlyt, sem mint a pokolbéli démonokra. Rakétavetős kiborgkecskéről meg csak nem is álmodhatunk. Ettől függetlenül sikerül hoznia azt a bizonyos marsi hangulatot, kiváltképp abban a kb. tíz perces jelentben, amikor a kamera átvált a játékhoz hasonló FPS-nézetre.

5. Lara Croft – Tomb Raider (2001)

Rendezte: Simon West

Lara Croft karaktere is hosszú időre nyúlik vissza, és népszerűsége a mai napig töretlen. Az első filmváltozata igyekszik hozni a játékok hangulatát, csak a készítők arról az apróságról feledkeztek meg, hogy a hölgy többnyire egyedül dolgozik. Ezt azonban nem ronthatjuk fel hibának, hiszen azért fárasztó lenne nézni azt, ahogy a hősnő másfél órán keresztül kúszik, mászik és ugrál. Angelina Jolie viszont abszolút tökéletes választás volt a karakter megformálására.

Két évvel később jött is a folytatás, de az igazából nem tudott már túl sokat hozzátenni az eddigiekhez.

4. A kaptár / Resident Evil (2002)

Rendezte: Paul W. S. Anderson

Ugyan sokak szerint a széria harmadik része, a Teljes pusztulás idézte meg leginkább a játék hangulatát, de ha az a kérdés, hogy melyik epizód lett a legnézhetőbb, mint film, akkor egyértelműen ez a nyertes. Itt még minden a helyén volt, és az alkotóknak sem gurult el a gyógyszere. Egyszerű túlélő-horror, ami egy földalatti titkos bázison játszódik, tele zombikkal. Milla Jovovich főszereplése szintén jó döntésnek bizonyult, aki egyébként időközben a rendező férje lett.

A hatodik (!) rész egyébként 2017 januárjára várható.

3. Street Fighter – Harc a végsőkig (1994)

Rendezte: Steven E. de Souza

Maga az alapmű a rémegyszerű verekedős, géptermi játékok egyik zászlóshajója volt, és igazából még a mai napig nem ment ki a divatból. A film kerettörténete zseniális, ahogyan egy titkos hadsereg Bison (Raul Julia, akinek ez volt az utolsó szerepe) vezénylete alatt harcol az ENSZ katonái ellen, akiknek meg Guile (Jean-Claude Van Damme) parancsol. Természetesen irreálisan sok bunyó van benne, de sokkal változatosabb felállásban, mint ahogyan a következő helyezettünkben tették. Nagy kár, hogy hazájában anno nem okozott osztatlan sikert.

Amúgy 2009-ben készült egy újabb változat, ami sokkal inkább a bunyóra helyezte a hangsúlyt, de a Street Fighter: The Legend of Chun-Li akkora bukás lett, hogy nem csoda, hogy én is csak most hallottam róla először.

2. Mortal Kombat (1995)

Rendezte: Paul W. S. Anderson

Igazi bűnös élvezet. Az alapanyag a Street Fighterhez hasonló, oldalnézetes verekedős játék, csak annál sokkal kultikusabb, köszönhetően a bizarr karaktereknek és a látványos kivégzéseknek. A filmben utóbbi sajnos nem igazán érvényesül, de ugye a korhatárbesorolásra is ügyelni kellett. Ettől függetlenül egész ügyesen sikerült bedobálni a karaktereket, akiknek jutottak bőven vicces egysorosak. Csak azt nem értettem sose, hogy szegény Liu Kangnek (Robin Shou) miért kellett háromszor annyi ellenféllel megküzdenie, mint a többieknek? A zenéje pedig meghatározó volt egy egész generáció számára.

A második rész sajnos belesett a tipikus „a több, az jobb” hibába, és ész nélkül pakolgatták bele a harcosokat, amivel pótolni próbálták a forgatókönyvbeli hiányosságokat.

  1. Silent Hill (2006)

Rendezte: Christophe Gans

Ha nagyon szigorúan venném, akkor azt mondanám, hogy igazából ez az egyetlen film a listán, ami tényleg minden szempontból jól sikerült. Nemcsak hogy sikerült a népszerű horrorjáték minden fontosabb mozzanatát beemelnie, mint például a szirénahang, „piramisfej”, a sötétben botorkálás, a rádiózörej, a végeláthatatlan köd és a fojtogató atmoszféra, hanem önmagában is egy nagyon hátborzongató filmet sikerült összehozni. Ezt még azok is tudják értékelni, akik amúgy semmit sem tudnak a játékról.

Sajnos a folytatás, a Kinyilatkoztatás bár továbbra is hű maradt az alapanyaghoz, valahogy időközben elfelejtettek hozzá megfelelő sztorit írni, és így a végeredmény inkább röhejes lett, mintsem félelmetes.

Ha tetszett a cikk, oszd meg! :)
(Visited 132 times, 1 visits today)