A világ leggyűlöltebb rendezője

Uwe Boll neve egyet jelent a gagyival, akit különösen a számítógépes játékok rajongói vetik meg, mivel több címet is adaptált, komolyabb sikerek nélkül.

Uwe Boll (Forrás: Cnet.com)
Uwe Boll (Forrás: Cnet.com)

A legtöbb rendező az első pár filmjével még csak a szárnyait bontogatja, és nem is szabad őket a legelső munkáik alapján megítélni. Mert ilyen alapon James Cameronnak már a Piranha 2-nél abba kellett volna hagynia a filmkészítést, ami azért nagy kár lett volna. Éppen ezért valamelyest érthető, hogy a német rendező, Uwe Boll elég sok esélyt kapott a bizonyításra – csak sajnos sosem élt vele.

Legelső olyan filmje, amire mindenki felkapta a fejét, a Holtak háza c. 2003-as zombis horror volt, ami egyben egy közkedvelt játéktermi játéknak, a House of Dead-nek volt az adaptációja. A végeredményen bár látszott az igyekezett, azért sok rajongót már ekkor sikerült kiakasztania. Illetve nem csak őket, hanem a nézők nagy részét. Egyébként ez a film volt azon kevesek egyike, ami nem bukott meg anyagilag. Ha pusztán a gyártási költséget vonjuk le, akkor még fialt is két millió dollárt.

Ezt követően – ki tudja miért – Boll ráállt a játékadaptációkra, sokak legnagyobb bánatára. Az Egyedül a sötétben (Alone in The Dark adaptáció) óriási bukta lett, ami persze nem akadályozhatta meg őt abban, hogy 25 millió dollárból leforgassa a Bloodrayne – Az igazság árnyékában c. vámpíros akció-horrort, ami elérte a magyar mozikat is. A rendező az őrült projektjéhez egyébként képes volt megnyerni több híres, és elismert színészt is, akiknek a neveit most kegyeleti okokból nem közöljük. Természetesen ez is egy látványos bukta lett, ennek ellenére kapott még két, még ennél is alacsonyabb színvonalú folytatást. (Bár a harmadik rész legalább már összhangban volt az adaptált játékkal.)

Bloodrayne (Forrás: aceshowbiz.com)
Bloodrayne (Forrás: aceshowbiz.com)

Utolsó nagy kiugrási kísérlete, amivel végre elismerést szerezhetett volna, az A király nevében volt 2007-ben. Gyártó stúdió még sosem volt ilyen optimista, amikor biztosított neki 60 millió (!) dollárt. A végeredmény viszont ennek a töredékét se hozta vissza, és persze ismét sikerült meggyalázni vele több ismert színészt is.

Ezt követően persze a neve egyet jelentett filmművészet pestisével, akinek a keze alatt minden trágyává változik. Azért 2008-ban még sikerült 30 millióból megfilmesítenie a népszerű Far Cry c. FPS játékot, aminek a kimenetelét ezek után nem is kell ecsetelni.

Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan csinálhatta? Mármint azt, hogy mindig sikerült valami pénzes palimadarat találnia, aki finanszírozta a műveit. Nagyon egyszerűen: filmjeinek a többségét ugyanis Németországban forgatta, és sikeresen megtalálta azokat az adózási kiskapukat, amelyekkel voltaképpen egyik filmjével sem bukott anyagilag.

2009-től azonban a helyzet megváltozott, mivel Németország variált egyet az adótörvényein, ami betett Boll „üzleti politikájának”. Ezt követően úgy nyilatkozott, hogy inkább marad a kisköltségvetésű filmeknél. Nahát.

A rendező azonban nem csak azért örvend közutálatnak, mert botrányosan rossz filmeket forgat, amikkel meggyalázza a közkedvelt számítógépes játékokat is. Elsősorban ugyanis a rettentő arroganciájával haragít magára mindenkit. A mai napig meggyőződése, hogy a filmjeinek a többsége remekmű, és csak a rossz PR, na meg a fanyalgó kritikusok tehetnek a bukásairól. Mert véleménye szerint ő igenis egy tehetséges rendező, csak ezt senki sem hajlandó beismerni. Egy ízben egyébként kihívta négy kritikusát egy boksz meccsre, hogy a ringben küzdjön meg velük. Természetesen a „győzelmei” ellenére, ebből is ő jött ki rosszul, elég megnézni a felvételeket.

A legmeglepőbb húzása egyébként a 2011-es Auschwitz névre hallgató holokausztfilmje volt. Ha valaki azt hinné, hogy már pusztán ez a téma elég a sikerhez, akkor nevessük körbe, és mutassuk meg neki ezt a remekművet. A narratíva fele dokumentumfilm, amiben német középiskolások mesélik el, hogy miket tudnak a második világháborúról. A második fele azonban egy irtó olcsó jelenetsorozat a haláltábor működéséről. Boll konkrétan ugyanott, ugyanakkor, ugyanezekkel a szereplőkkel forgatta le a Bloodrayne 3-at is. Ez már nagyjából kegyeletsértés.

Legutóbb pedig azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Rampage 3 című filmre szeretett volna pénzt összeszedni a rajongóktól Kickstarteren (korábban volt már két kampánya az IndieGoGo-n illetve egy kisebb közösségi kalapozással foglalkozó oldalon), azonban a szükséges 55 ezer (!) dollárnak csak a fele jött össze. A rendező egy elég beszédes “fuck you all” című videóba gyűjtötte össze az érzéseit ezzel kapcsolatban, amelyben nemcsak a rajongókat, hanem a Kickstarter intézményét is támadta. Sokan keresték meg, hogy bizonyos százalékért cserébe megtolják a kampányt, amiből végül nem lett semmi.

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a 2009-es Rampage egész jól sikerült. A filmben egy tinédzsernek a kisvárosi ámokfutását láthatjuk, ami rendkívül megrázóra sikeredett, leheletnyi társadalomkritikával megfűszerezve. Jó, nem tökéletes, de simán nézhető. Bollnak ezt álnéven kellett volna leforgatnia, és akkor szerintem jobban felfigyelnek rá az emberek. Mert tény, hogy a nevével már tényleg nem lehet semmit sem eladni. Annyira azért nem sajnálom a fickót.

Ha tetszett a cikk, oszd meg! :)
(Visited 79 times, 1 visits today)